Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

pulitzermacskaparás

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal

2019. augusztus 04. 11:09 - Pulitzermacska

Random felütöm most azt a könyvet, amit Tündéranyutól kaptam. Eddig három helyen olvastam bele. Az első megmart, mert egy régebbi önmagammal szembesített. Miért olyan nehéz kapcsolatot teremteni? - tette fel a kérdést az alcím. Majd így válaszolta meg az első mondat: Azért, mert még nem létezel.

Megijeszt, ami a létezést, létezésem kérdőjelezi meg egy cselekedett miatt. Úgyhogy már itt összerezzentem. "A belsőd üres, és félsz, hogy ha kapcsolatba kerülsz valakivel, akkor előbb-utóbb kiderül, hogy üres vagy. Ezért biztonságosabbnak tűnik, ha inkább távolságot tartasz, így legalább úgy tudsz csinálni, mintha lennél."

Persze hogy eszembe jutott, hogy egyetlen olyan könyv sincs, aminek teljes tartalmát magunkra igaznak véljük, vélhetjük, de ez összekarcolt. Azért ezt olvastam el először, mert be volt nekem könyvjelzőzve, és valahogy első olvasásra (másodikra is nehezen) tudtam elvonatkoztatni és jól érteni, hogy ez nem célzás, és amit olvasok így kiragadva egy könyv 54. oldalának tetejéről, kontextus nélkül, nem is érvényes vagy nem úgy, ahogy belémmar.

Voltam ilyen. Ilyen lány, de azt hiszem sosem gondoltam úgy (bár ezt nyilván fájna is így gondolni), hogy azért hallgattam és nem kapcsolódtam, mert üres vagyok. Sokkalinkább a kevés vagyok érzés uralt sokáig. Hogy nem tudok eleget és nem akarom égetni magam. 

Nem akarom sem magamról, sem másról azt gondolni, hogy üres belül. Ez lehetetlen. Persze, vannak emberek, akik tudjuk, tudom, hogy nem akarnak gondolkodni, fejlődni pedig végképp nem, de akikkel kapcsolódnék, és akikkel szemben hallgattam, hallgatok, ők végképp nem ilyenek. Ahogy én sem. 

A folytatás persze helyretesz valamelyest: „Az ember megszületik egy magnak, aztán vagy virág lesz belőle, vagy nem. Ez mind rajtad múlik, hogy mihez kezdesz magaddal, rajtad múlik, hogy fejlődsz vagy sem. Ez a te döntésed - és minden pillanatban szembe kell nézned ezzel a kérdéssel, minden pillanatban válaszút előtt állsz. Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem fejlődnek. Magok maradnak, lehetőségek maradnak, sosem válnak valóra. Ők nem tudják, hogy mit jelent az önmegvalósítás, nem tudják mit jelent az önmegvalósulás, semmit sem tudnak lényükről. Teljesen üres életet élnek, teljesen üres halált halnak. Hogy lehetne így igazi kapcsolatuk bárkivel, bármivel?
A kapcsolat leleplez - ott állsz pőrén, csúnya vagy és üres. Biztonságosabbnak tűnik, ha távolságot tartasz. Még a szerelmesek is távolságot tartanak, és mindig figyelnek, hogy mennyire engedhetik közel a másikat, hogy mikor kell hátraarcot csinálni, megvannak a határvonalak, amiket sosem szabad átlépni, csak a határvonalaik mentén találkoznak. 
Igen, van egyfajta kapcsolat, de az nem igazi kapcsolat, az birtoklás. A férj birtokolja a feleséget, a feleség a férjet, a szülők birtokolják a gyerekeiket, és így tovább. De a birtoklás nem kapcsolat! Sőt, a birtoklással lerombolod a kapcsolat minden lehetőségét. A kapcsolatban tiszteled a másikat nem pedig birtoklod!

A kapcsolatban nagyon megbecsülöd a másikat. A kapcsolatban közel mész a másikhoz, nagyon-nagyon közel, mély közvetlen bizalomban, egymásba fonódva. Mégsem zavarod meg a másik szabadságát, a másik mégis független egyén marad. A kapcsolatban nem „én és te” van - egymásba fonódva, egymásba hatolva, mégis egyfajta függetlenségben.  
Khalil Gibran azt mondja: Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Tartsátok ugyanazt a tetőt - az a tető a szeretet."

Megdöbbentő, hogy milyen nehezen vagyok képes váltani. A fejemben az a fiú járt, amikor a könyvet megkaptam, aki így 5 és fél év csend után kavicsot dobott a szívem tavába, és hetek óta csak a kavics rajzolta hullámköröket nézem lenyűgözve. Mivel őt is Tündéranyu által ismertem meg, annyira belegabalyodtam a semmiből szőtt pókhálómba, hogy képtelen voltam elvonatkoztatni. Mindent róla szólónak, hozzá húzónak képzeltem és akartam látni. 
Most már persze, látom, hogy ez egy önmagamhoz vezető út inkább. Amin ha képes vagyok elégedetten és méltósággal járni, megértve, hogy önmagamat önmagam vagyok képes megtölteni tartalommal, akkor majd jöhet ő is... ha neki kell jönnie...

Ma itt nyitottam ki: Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal - de erről majd máskor.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pulitzermacska.blog.hu/api/trackback/id/tr2714994508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.