Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

pulitzermacskaparás

Ott ült, mondom, ott ült velem szemben!

2019. augusztus 20. 18:31 - Pulitzermacska

Borostással az élet

Ott ült velem szemben, huszonnégy órával ezelőtt. A csoda. Az élet csodája. Ránk kacagott a sors, belekapaszkodott csodapiros egymás szívéhez vezető energiaszálainkba és összehúzta azokat.
Így lőn találkoztuk, anélkül, hogy ezt megbeszéltük volna.

És lőn zavar ugyanitt, mert valahogy a találkozásra való nemszámítás kiszámíthatatlan viselkedési zavarokkal jár. Vagy ez, vagy a szerelem. De beszédhibássá, indokolatlanul gesztikulálóvá, feszengővé tesz.

Feszes mosolyt húzott az arcomra. Az övére bezzeg könnyedet, szerethetőt, finomat, tökéletesítve ezzel a Jóisten korábbi, eleve kifogástalan és eszményi művét.

Ott ült velem szemben és nem tudta, honnan a búbűnatból is tudhatta volna, hogy már az övé vagyok, reggelente egymás arcát cirógatva kelünk, a zöldbab idén kiszárad a konyhakertünkben, az elsőszülött gyerek majdnem másfél éves lesz, amikor először megszólal, a macskák meg kifekszik a hortenziát. Hogy így, ennek ellenére leszünk boldogok, hogy négy évtizednyi finom motorikus mozgásgyakorlat formálta optimálissá ujjgyakorlatainkat, amit a még hetvennégy évesen is újra és újra szerelembe eső Irma nagymamától örökölt zongora mellett egymás testének húrjain kamatoztathatunk.

Ott ült velem szemben és azt ugyan tudta, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, de azt nem  tudta, hogy egy nő, akit Isten saját képére formált, ugyanezt harmincnyolc nap alatt meg tudja ismételni, szinte kezdőszett nélkül.

Ott ült velem szemben és én tudtam, hogy rá vártam eddig. És rá várok most is. Hogy minden porcikám igent mond rá, annak ellenére, hogy tőle alig tudok valamit róla. 

Ott ült velem szemben a szoknyámzöld pólójában és alig tudtam türtőztetni magam, hogy ne hajoljak előre, vegyem arcát a kezembe és szeretgessem egészen addig milliméterről milliméterre, még meg nem érkezünk a kelebiai határra, ahol a kalauz erőt vesz magán, és azzal a szomorúsággal, amikor a film vége előtt elmegy az áram közli, ő örülne ha maradnánk, de a MÁV házirendjét megsértenénk, ha itt alapítanánk családot...

Ott ült velem szemben és nem értette a testem, hogy miért ne ölelhetné meg, mikor megannyiszor megtette már képzeletben.

Ott ült velem szemben, ártatlanul és mit sem mindent sejtve. Elharaptam a mondataim végét, a válaszai helyett borostájába bújt ajkát figyeltem ahogy kiejti rajta a szavakat. Napközis tanítónéni akartam lenni, és gyermekké akartam tenni, hogy megfoghassam a kezét miközben az o-betűt kanyarintja.

Ott ült velem szemben, kissé tehetetlenül, de arcán folytonos derűvel, mint aki tudja, nem kerülheti el a sorsát.

 Ott ült velem szemben... 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pulitzermacska.blog.hu/api/trackback/id/tr7615017158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.