Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

pulitzermacskaparás

"ilyen amikor hátha szúr a szív"*

2019. október 26. 22:29 - Pulitzermacska

... Tanulhatatlan ez, ahogy Balázs énekeli, mégis próbálom érteni, mert ezt a vad, mindent elemző érteni akarást adta ajándékul az ég, amikor a Bak csillagjegy szülöttjévé tett.

Érteni akarom, hogy ki és miért cserélgeti folyton a mozdonyomon a táblát, és miért kerülök mindig olyan állomásokra, ahová nem kívánkoztam, aztán miért oly különleges és szép mégis mindegyik hogy leszállok és közelebbről megnézem, százszorosára növelve az utazási időt.

Megint egy olyan állomáson és megállóhelyen kötöttem ki, ahová nem vettem jegyet, és ha a pénztáros tukmálta volna, akkor sem fogadom el, nem akartam megint olyat, ami se félig, se tele. Mert egyértelműre, vegytisztára, egyenesre vágyom, de folyton másvalakivel találkozom a restiben, és bizony csak meghallgatom. 

Jött ez a fiú, aki még nem is tudom, hogy fijú vagy férfi, és elvitt a naplementébe, amit először veszélyesen giccsesnek találtam, de azokon a mondatokon, amik ott elhangzottak, bizony nem volt cukormáz. A nap lement, a bizalmi szint meg fel, egy öleléssel koronázva meg a horizontra bukást. Azt gondoltam... sőt, azt gondolom, hogy az aztgondolomokkal van a legtöbb baj, mégis, ott sétálva, beszélve, egymás szemébe nézve, egyrészt egy kicsit összementem, az EMDR óta nem beszélgetek a múltamról senkivel, másrészt mégis felemelkedtem. Ő meg belecsapott a közepébe és nem is volt kedvem mismásolni, meg nem is volt olyan a helyzet, hogy lehessen. Annyira egyenesen és őszintén kérdezett, hogy képtelen lettem volna nem azt mondani ami van, azaz, ami volt, illetve ami nem. Aztán a női agyam ebből megint épített egy légvárat. Érdekes vagy, eljött ide, kedvel téged, szeretne veled... Csak azt nem tisztáztuk, hogy mit. Mert azt ugyan megkérdezte, hogy most akkor hagyjon-e a jégen, amíg haza nem jön Mr. December, de azt, ha mondta is, hát rébuszokban, hogy ő most komolykodásra nem vágyik.

Nem mondott ilyet!
Úgy mondta, hogy aki ismeri, talán ki tudta volna a sorok közül olvasni. De csak diznilendezett, hogy ez az egész az, és akkor én még nem tudtam, honnan is tudhattam volna, hogy szeret ugyan játszani, de a legtöbbször ő nevet a végén. Rólam kérdezett, de a válaszban magáról beszélt. Amikor arról mondott véleményt, ami velem történt, extra sztrong alufóliába csomagolva ott volt az üzenete, hogy ő most csak úgy jön, van és megy. És én nem értettem. Eskü nem azért, mert nem akartam érteni, hanem mert nem tette egyértelművé, pedig én már annyiszor kértem a Jóistent, hogy akiket küld, azokat áldja meg ama csodálatos képességgel, hogy azt mondják, amit gondolnak, és nem köntörfalaznak, nem mellébeszélnek, nem körbeírják, hanem kimondják, hogy értsem, hogy mit akarnak és mit nem. Cserébe megteszem én is. 

Meg voltam győződve róla, hogy engem akar. Nem csak egy csajt, abból nyilván amúgy is akad minden ujjára egy, hanem engem. Évekkel ezelőtt miért pattintottál le, kérdezte, szégyenszemre ennek a pontos részleteire sem emlékszem. Társam volt, ő meg akkor sem volt egyértelmű, talán emiatt lehetett, ha tényleg volt. 

Most meg ott pislogott a naplementében, aztán a puha kezével megfogta a puha kezemet. Olyan volt, mintha csak a nagymamától mennénk hazafelé a vasárnapi ebéd után, kedves, otthonos, természetes, finom. Tele volt szeretettel. Ő is. Én is. Belül pedig kondult a harang: vigyázz, érzel! 

Éreztem. És letettem a lapjaimat az asztalra. Nincs itt kéremszépen semmi huncutság. Ezt érzem, ez van, erre tessék lapot húzni. S lám! 

Eljött ma, és egy óra alatt megtörtént minden amire heteken át készül a lélek, hogy méltó ünneplőben és igazán várhassa. Kijelentette, hogy ugye hallottam és értettem, amit mondott akkor, amit nyilván azért jelentett most ki oly magabiztosan, mert pontosan tudta, hogy nem jelentette ki amott világosan és tisztességesen. Bennem pedig az addig pezsgő vér forrni kezdett és szerettem volna kiabálni, csapkodni, és utána szeretkezni. Mert nem bánom, ha ki kell dobni a babaházat. Nem bánom, ha újra kell mosni és centrifugázni egyes álmokat, de azonnal érteni akarom, hogy mi folyik itt!

Persze, értem. Nem kell ehhez disszertált felmenő! Lemenő napnál (jóval) világosabb, hogy belefutott egy házasságba a korán jött gyerköc miatt, és most remeg a térde (teljesen meg van értve), minden olyan helyzettől, amiből úgy lenne házasság és újabb gyermek, hogy nincs kimosva, kicentrizve, kiterítve, beszedve, behajtva és újra összekoszolva, hogy lássa, hogy tényleg bírja-e az anyag a hatvan fokot és az ezernyolcszáz fordulatot. Értem, hogy most remegve fél, mert az az érzékeny szíve belehalt egy-egy picit a válásba és annak a terhébe, hogy a gyereke nem kerek családban nő fel. 

Igen, értem. Épp ezért, ha van is bennem indulat, az nem őt akarja megfojtani, csak kérdezi, kicsit felpaprikázva-érdeklődve, hogy ezen az állomáson ugyan miért kellett kiszállnom? Hogy a tájat, amit most látok, azért kell-e most megnéznem, hogy ebből is tanuljak, és ha igen, akkor kéremszépen mit és mennyit? 

Tekintsem-e ajándéknak, hogy mivel nincs tiszta sor, nem lesz eleve rendes képlet sem. Nem akartam elvált, kisgyerekest, s lám, nem is kaptam, kapom, kaphatom meg egészen. Pedig nem tudja és nem tudhatta, hogy milyen erős a vágy egy vegytiszta kapcsolatra bennem. Mint ahogy azt sem tudta, hogy még ezt a vegytisztaságot is mérlegre tettem, mert az a jó érzés, amit ébresztett bennem, mindezt lehetővé tette. 

Hálás vagyok neki, mert megint fentebb került általa a Napom és még több kis zegzúgot beragyog. Érteni kezdem, hogy az élet inkább ez. Hogy ezek a hónapok most, ha akarom, ha nem, megmutatják a világ azon oldalát, ahová tizenöt éven át be nem tettem volna a lábam. De micsoda kegy ez, és milyen kegyes, hogy akik igazán mélyre hatolnak bennem, azok értelmes, érzelemgazdag emberek. Azoktól nem csak testileg kapok, hanem lelkileg is. A nagy szavak mellett sok kis megértést. Látni kezdem őket, látni kezdem az életüket, a szenvedélyüket, a félelmeiket, a elkövetett hibáikat és azt, hogy ennek ellenére talpon vannak és haladnak. Csak nem felém, hanem mellettem. Ami úgy ahogy van, ajándék. Gazdagabb vagyok általuk, még ha csíp és fáj is néha, hogy nem akkor, nem úgy találkoztunk, és hogy csak egy-egy rövid időre keresztezi egymást az útunk. 

Nem házasságra és gyerekre vágyom, hanem társra.
Egy emberre, aki az ölembe fekszik a kanapén, akinek felolvashatok a kádban. Aki nem megy se máshoz, se a magányához haza tőlem, hanem velem, bennem van otthon. De ő is csak 24 óráig és csak gondolatban lehetett nekem ilyen, és ahogy a többiek, ő is ellovagol a naplementében. S majd nyilván hálás leszek neki minden csókért, minden ölelésért, minden szóért, és azért is, hogy nem kötött le örökre és továbbmehettem, de most még olyan nehéz jónéven venni eztafajta Isteni gondviselést....

Tudok laza lenni, persze, csak az zavar, hogy fogalmam sincs (és nem is annyira akarom, hogy legyen), hogy hogy kell egy olyan "kapcsolatban" lenni, ahol nem akarunk semmi komolyat. Képtelennek érzem magam arra, hogy ne azt tegyem, ami a szívemből, jó vagy rosszérzésemből fakad. Nem tudok (és kurvára nem is akarok) érzéseket a szoba közepére húzni és letakargatni amíg kifestenek. Nem tudom és nem akarom nem azt tenni, ami épp jól esik vele, legyen az séta, tánc, csók, irodalmi est vagy szeretkezés. Élni szeretnék vele. Nem mostazonnal együtt, hanem együtt megélni az egyértelmű jót és a kérdéses nemjót is. Mert az a való élet, nem ez a hibernált, rosszul lefagyasztott romlandó, ami csak a szélét súrolja mindennek. Akárcsak a takarítónő az őrület határát...

*Hiperkarma
*a sajátod

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pulitzermacska.blog.hu/api/trackback/id/tr7515265846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.