Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

pulitzermacskaparás

Iszonyú lassú*

2020. január 25. 17:56 - Pulitzermacska

...ha három whiskyvel bentebb lennénk, nem állnék jót magamért, mondja nekem egy általa kezdeményezett ölelés záróakkordjaként a munkakávézás végén az amúgy bölcs kis pasi. először szemérmesen pislog a hiú(z) énem, de a következő pillanatban a kávétól ébredező egóm már gyűri az ingujját, hogy egy jobb egyenessel  – ala' natürlik csak szavakkal – de úgy szájon tekerje az urat, hogy a felesége adja a másikat.

Jajj, nem, nem azért, mert felesége van, nem járatlan utcák ezek, ne legyünk álságosak! Nem szeretünk őszintén beszélni róla, de mélyen gyökeredző jelenség ez, kár volna arcizmainkat a meglepetés gesztusaira feleslegesen berendezni, aztán botoxoltatni miatta. Én szeretve szeretnék lenni, nem pedig szerető szeretnék lenni kéremszépen, és bár tudom, hogy e kettő nem zárja ki egymást, mégis amondó vagyok mára, hogy nem nekem való ez a fajta megalkuvás.

A szóbicska a fejemben, attól a gondolatmenettől nyílt ki, hogy innia kellene ahhoz, hogy közelítsen. Mindegy is, hogy bátorságát vagy az erkölcsi morálját akarta-e ilymódon oldani, a hangulatot egyáltalán nem sikerült. Azzal meg pláne nem, hogy a kapuban még hozzátette, hogy ezt csak nekem mondta. 

Édes istenem a vágy milyen bolonddá és meggondolatlanná tesz – ezt meg onnan tudom, hogy ezt az áldott fiút, akivel az Iszonyú lassú* countryt hallgatom a leengedett ablaknál, állandóan kóstolgatom, természetesen sikertelenül. Olyan ügyesen ellenáll, hogy a fejem felett lévő szóbuborékba már visszatérő kétség, hogy tán nem is szeret szerelmeskedni. Pedig minden bizonnyal csak tapintatos és úgy vigyáz erre a csodára, ami épül kettőnk között, mint még senki, csak nem vagyok hozzászokva az eféle jóhoz.
Az elmúlt hónapokban aki jött, az berúgta az ajtót és elvette, elvitte, amit akart, akkor is, ha én is csak azt akartam, és akkor is, ha én pont teljesen mást akartam. Volna. 

Szeretem ezt a kedves, lassú countryt, amit járunk... Szeretném őrizni, védeni, ráfordítani egy akváriumot, hogy lássam, de a széltől óvjam. Csakhogy a szélvész én magam vagyok. És ha úgy van, akkor akváriumot borogatok. Nem vagyok hozzászokva, hogy udvarolnak, érdeklődnek, lassan, csendben, kedvesen megszeretnek és nem elvesznek, hanem hozzámtesznek. Vicc, ugye? Akár az is lehetne, tekintve, hogy elég sokat nevetek vele, pedig kicsit sem vicces, ami történik. Jónéhány ostoba próbálkozás után ő az első, akivel hetek óta önmagam vagyok. Úgy, hogy bár naponta háromszor elönt annak a netovábbja, hogy mindenemet elé terítsem és kiszolgáltassam magam, de aztán jön a konyhapszichológia szakon végzett moderátor én a fejemben és felhívja tisztelt figyelmem arra, hogy most van az a pillanat, amikor megugorhatom az előző rossz beidegződéseimet és a férfiak arra adott reakcióit, hogy zsigerből a ribancot lássák bennem, csak azért, mert nem titkolom el, hogy szeretem a testi szerelmet is. Paff.

Tecciknemteccik' pontosan tudom, hogy most múlik ami volt, és keletkezik a régi szokások romjain egy új. Tisztelni, locsolni, növesztgetni, szeretni szeretném ezt. Ezt az iszonyú lassú countryt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pulitzermacska.blog.hu/api/trackback/id/tr6115427338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.