Pulitzermacska blogja...

Pulitzermacska

Preziteleníség

2021. január 04. - Pulitzermacska

Mutasd a prezid, megmondom ki vagy!

Mielőtt rámzoomolnának...

a zoom mít előtt más is elszalad pisilni, hajat, sminket csekkolni, rendezni?
egy pillanatra még a parfümfújás is megfordult a fejemben. 

aztán kiderült, hogy hiába is rendezkedtem be a bölcslányvagyok könyvespolc elé 14:29-re, valójában egy szimpla telefonos konferenciába voltam hivatalos. 

Áj láv én.

Egyébként a zoom mítingelésnél jobban már csak a maszkos értekezleteket rühellem. Basszódj meg covid.

Mondatok, amiket nem írunk le annak, akivel...

„Veled álmodtam az éjjel. Szeretkeztünk.”

Cserébe megnéztem az álmoskönyvet, mert vagy négyféle álmom volt hajnalban, egyik intenzívebb, mint a másik. Nem, a szex pont nem volt egyáltalán intenzív. Inkább csak a megtörténés tényét álmodtam meg, nem az aktust. Viszont találtam szemezgetnivalót az álmoskönyvi értelmezésekben. Pedig sose hittem az álomfejtésben.
Mondjuk most sem abban hiszek valójában, hanem megértettem, hogy amikor egy álmommal foglalkozom, például leírom magamnak a reggeli automatikus írásban, akkor kinyitok olyan gondolati szelepeket, amikkel foglalkoznom kell. Például, hogy még mindig félek attól a fajta megalázástól, amit az előző kapcsolatomban kaptam, és emiatt van, amit elfojtok vagy egyszerűen nem engedek meg magamnak ebben a kapcsolatban.
Pedig.
No, de majd!
Most, hogy már tudom...ehe.

Aki üvegkalitkában dolgozik...

...mindigmindigmindig az jut eszembe a raktáros fiúról, amikor hív, hogy nem csukta le a pornónézős laptopjának a tetejét, amikor a múltkor vittük neki a molinókat, és nem győztem úgy állni, amíg beszélt hozzám, hogy ne élő egyenes adásban lássam, amit.

és mindig eszembe jut ilyenkor az is, hogy attól vagyok-e rendes ember, ha kussolok és nem szégyenítem meg azzal, hogy megmondom, hogy láttamám vagy azzal, ha szólok neki, hogy láttamám, te kis gyagya, legközelebb, ha jön valaki legalább hajtsd le a laptop tetejét, mert 15 méterről is világít a portás üvegkalitkából a kopasz fenék...

Egyébként meg olyan ínséges és ingerszegény időket élünk, hogy már egy ilyen napi kis színest is betudnék heti élménynek.

Orrvérzésig

...és akkor azon is túl vagyok, hogy vékony kis pamacsos végű vuhani evőpálcikákat dugtak az orromba, kétszer kettőt, hogy kiderüljön covidos vagyok-e.

egyelőre annyit tudtunk meg, hogy olyan helyekre nyúlkálnak fel a pálcikáikkal, ahová utoljára három éves korában dugott józan ember legót.

Mire kiderül az eredmény, akkorra meggyógyulok. És gyógyultan leszek 10 napos karanténban. Ehe. 

Gyere kiskutya, megyünk csavarogni!

...még mindig nem hiszem el, akkor sem, ha látom, hogy ez az állapot létezik, amikor Szakállas és Szisz úgy mennek együtt bevásárolni, mint a világ legnagyobb cimborái.

Ha két éve nekem valaki azt mondja, hogy vannak férfiak, akik tiszta szívből, őszintén képesek állatokat szeretni és nevelni, biztos, hogy kiröhögöm. 

Igen, igen, a rossz tapasztalatok miatt válik végzetesen előítéletessé az ember. Az olyan vega emberek miatt például, akik azt állítják azért nem esznek húst, mert tisztelik az állatokat, aztán amikor egy pillanatra elfordítod a fejed, belerúgnak a macskádba és azt tanítják a gyerekeiknek, hogy rúgva kell nevelni a kutyát. 

Nem rágódom ezen. Csak amikor Szisz egyetemes boldogságát látom, rendre eszembe jut, hogy abban a majd’ öt évben nem csak én voltam boldogtalan, hanem ő is.

Hálás vagyok, hogy most mindkettőnket (mind a négyünket) tisztelnek és szeretnek. 

süti beállítások módosítása