...még mindig nem hiszem el, akkor sem, ha látom, hogy ez az állapot létezik, amikor Szakállas és Szisz úgy mennek együtt bevásárolni, mint a világ legnagyobb cimborái.

Ha két éve nekem valaki azt mondja, hogy vannak férfiak, akik tiszta szívből, őszintén képesek állatokat szeretni és nevelni, biztos, hogy kiröhögöm. 

Igen, igen, a rossz tapasztalatok miatt válik végzetesen előítéletessé az ember. Az olyan vega emberek miatt például, akik azt állítják azért nem esznek húst, mert tisztelik az állatokat, aztán amikor egy pillanatra elfordítod a fejed, belerúgnak a macskádba és azt tanítják a gyerekeiknek, hogy rúgva kell nevelni a kutyát. 

Nem rágódom ezen. Csak amikor Szisz egyetemes boldogságát látom, rendre eszembe jut, hogy abban a majd’ öt évben nem csak én voltam boldogtalan, hanem ő is.

Hálás vagyok, hogy most mindkettőnket (mind a négyünket) tisztelnek és szeretnek.